Ide tedd ki a gondolattérképed: https://padlet.com/monitom/5vl98gp1xrvs

Gondolattérképet itt készíthetsz és itt vagy itt

Aranyt-tesz: https://goo.gl/forms/yqDCUxDVMpOkmcev1

balladai kulcsfogalmak: https://wordwall.net/play/363/394/997

Drégely ostroma: 

Magyarországon a törökök 1541 után folyamatosan jelen voltak, hiszen a három részre szakadással az Oszmán Birodalom gyakorlatilag bekebelezte hazánk legnagyobb részét. A Dunántúl északi területei és a Felvidék ugyan megmaradtak Habsburg kézen, Erdély pedig kapott némi autonómiát a szultántól, de Szulejmán terjeszkedésekre készült és egy pillanatig nem volt kétséges akkoriban senki előtt, hogy a maradék részek török meghódítása is hamarosan kezdetét veszi.

Drégely kulcsfontosságú helyen feküdt, ami miatt az országnagyok – köztük Ferdinánd király és Erazmus von Teuffel felvidéki főkapitány – a vártól északra fekvő bányavárosok megvédelmezését várták tőle. Szondi éveken át könyörgött ellátmányért, katonáért, ágyúkért, felszerelésért, mindhiába. Csak nagy nehézségek árát tudta még azt is elérni, hogy az erőd létszámát 1552 nyarára 81 ről 146 –ra emeljék. Közben a budai pasa megkezdte 1552-es nagy hadjáratát és 12 ezer katonával javában közeledett Drégelyhez.

Az ostrom 1552 július 6-án kezdődött és a pasa szentül hitte, hogy egy fél nap alatt elfújja ágyúival a parányi erődöt. Ám a védők szokatlanul elszántnak mutatkoztak: a fal-rombolást helyreállították, majd az első török rohamokat meglepő hatékonysággal verték vissza. Arany János híres balladája, a Szondi két apródja hűen érzékeltette a csata hősiességét. A védők a rohamozó törököket még a létrákon levágták. Az oszmánok nem is bírtak a védőkkel, ám az ágyúzás mégis megtette a hatását: az amúgy is gyenge falak több helyen leomlottak, amivel reménytelenné vált Szondiék helyzete. Fél nap helyett azonban ekkor már 3 napja tartott a szakadatlan küzdelem, és mindenki ereje végéhez ért. Az utolsó 24 órában a törökök tárgyalni akartak. 

A pasa Mártont, a szomszédos Oroszi papját küldte el a kapitányhoz, hogy meggyőzze az értelmetlen harc felfüggesztéséről és a megadásról. Szondi azonban eldöntötte: soha nem adja meg magát és maroknyi seregével annyi kárt okoz a törököknek, amennyit csak lehetséges. Hű apródjait a pasához küldte (kegyelmet kérve számukra), majd minden értéket megsemmisített a várban, lovakat, marhákat is leölve. A várban gyújtott hatalmas máglya mindent felemésztett, mindent, amit nem akartak, hogy a töröké legyen. Közben az óriási oszmán túlerő 12 ezer harcosa végső rohamra készült. A támadás valósággal elözönlötte a parányi várat és annak 146 védőjét A rommá lőtt erőd, minden falára ezrek kapaszkodtak fel, miközben a védők utolsó leheletükig küzdöttek.

Maga Szondi több sebből vérezve is tovább harcolt, még akkor is, amikor már csak fél térdre ereszkedve tudta vágni az ellent. Hihetetlen erejét és elszántságát még a legkegyetlenebb török tisztek is elismeréssel nézték. Végül mind egy szálig elestek Drégely hősei - utolsók közt Szondy György - az Úr 1552. évében, július 9-én, az ostrom negyedik napján. A pasa elismerően rendezett díszes temetést Szondi Györgynek.

forrás: https://tortenelemtanulas.blog.hu/2016/07/08/dregely_ostroma_es_egy_magyar_hos_halala