Tudtad, hogy a huszárok ruhája kész önvédelmi rendszer?
A mentét mindig vitte magával a huszár, mivel sosem tudhatta, hogy mikor lesz hideg, és egyébként is önvédelmi funkciója volt a kabátnak. Sokszor félvállra vetve hordták, így a pajzs szerepét vette át, a balról érkező ellenség kardcsapásai ellen. A huszárok általában jobb kézzel kardoztak, ballal fogták a kantárszárat, a bal kéz védelme ezért fontos volt, a mente természetesen takarta azt.
A mente viselésének szabályai voltak, az időjárástól függően: jó időben a bal vállra vetve, hűvösebb időben mindkét vállon hordva, de csak fagypont körül bújtak bele az ujjakba.
A dolmány - felsőruházat - és a nadrág általában posztóból készült, huszárezredenként jellemzően eltért a színük, búzavirágkéktől a piroson át a zöldig. A dolmányra és a nadrágra is sujtásokat varrtak, amely sárga, kötélszerű díszítés, komoly védelmi funkcióval rendelkezett. Ha a kard lesújtott, akkor ez a zsinórzat védte a huszár testét, ugyanis nem tudta könnyen átszakítani azt. Időnként még fémszálat is húztak bele, így erősítve az ellenállóképességét.
Minél több volt a sujtás a ruhán, annál jobban védett volt a huszár. A főbb, veszélyes pontokra - mint a csukló vagy a comb - külön vitézkötéseket varrtak. Emellett kösöntyűt - derékövet - is hordtak, hasonlóan zsinóros anyagból, amely a borda alatti, lágy hasi részeket is védte. A ruházat színe és díszítettsége jelezte egyébként a rangokat is, a közhuszártól a tisztekig.
A huszárok tölténytáskát is hordtak, ugyanis nemcsak szablyájuk volt, hanem lőfegyvereik is. Rangtól függően párban kaptak pisztolyt - a közelharcban túlerő és dárdások ellen - illetve karabélyuk is volt, amellyel a gyalogságot tépázták meg.
A huszárok nem voltak lövészek, így a legtöbbször nem célzott lövéseket adtak le a gyalogságra a karabéllyal. A cél nem az volt, hogy lelőjék az ellenséget, hanem az, hogy csak megsebesítsék, mert egy sérültet két gyalogos menekít ki a csatából, így máris három emberrel kevesebb állt velük szemben.
A táska mellett még egy tarsolyuk is volt, amelyben kisebb használati tárgyakat, borotvát, tükröt, leveleket, iratokat vagy akár egy térképet tartottak.
Mint a középkori lovagoknak, a huszároknak is egyik legnagyobb kincsük a kardjuk, avagy a szablyájuk volt. Anélkül nem mentek sehova, mert ki tudja, mikor keverednek harcba, akár egy ellenséggel, akár egy ivóban. A kocsmákba a huszárok jellemzően bal kézzel nyitottak be, hogy ha hirtelen támadna valaki, akkor jobb kezükkel egyből a kardért nyúlhassanak. A kardon általában volt egy bojt is, aminek szintén funkciója volt, csuklójukra húzva nem tudták elejteni a kardjukat.
A huszárok nem kalapot, hanem csákót viseltek - illetve tábori sapkájuk is volt. A csákókon díszek, rangjelzések, címerek kaptak helyet, de ezeknek is volt védelmi funkciójuk, sokszor láncokat is tettek rá és fémgyűrűt a belsejébe, ami szintén védett a karddal lesújtó ellenség ellen. A csákót bőrszíjjal áll alatt rögzítették, de a csatában egy plusz zsinór volt a nyakban, hogy el ne hagyják, ha valaki lecsapná fejükről.
Minden huszár csizmáján sarkantyú volt, amivel ösztönözhették vágtára a lovakat. Az ezredben csak a zászlóvivőnek nem járt sarkantyú, hogy ne tudjon elmenekülni a csatából. Élete árán védenie kellett a zászlót, de általában a zászlóst is két huszár védte.
Azt is megtudtuk, hogy az illem, miszerint a nő a férfi jobb oldalán sétál, azért alakult ki, mert a vitézek - ide értve a huszárokat is - a bal oldalukon hordják a kardot, és az beleakadhatna a hölgybe. Tehát a nő a jobb oldalon megy, és jobb vállán hordja táskáját, hogy közelebb húzódhasson az őt megvédő vitézhez.
